Kangatraining – Kanga és mi – kicsit később.

Emlékeztek a korábbi, egyik nagyon kedves Kanga-anyukámtól kapott levélre? Kaptam újat 🙂 Igazi energia bomba ez nekem, köszönöm Anna, hogy megosztottad velem, és lehetővé tetted, hogy másokkal is megosszam. Hát, ez a Kanga-tréning. Ezért dolgozom, ezért élek. Ezért tartom meg az edzést akkor is, ha a 2 gyermekem összesen 8-szor kel fel éjjel, vagy ha fáj a fejem, vagy csak fáradt vagyok – a Kangán én is megújulok, és ezek az “apróságok” teljesen ki mennek a fejemből, azon a 1,5 órán mindig, minden probléma feledésbe merül 🙂

 

 

 

Tudod, Renka, ez a kangatraining egy csoda.

 

Két kedvenc részem van az órákon, a számtalan kis győzelem és diadal mellett, hogy mi mindenre vagyok már képes, ez a kettő mindig beragyogja az edzést.

 

Az egyik a guggolás. Mármint gyerekkel a háton, köldököt behúzva, medencét és feneket a helyére igazítva, a lábujjakat megemelve. Csinálom szépen, figyelek a részletekre (mert ugye hát figyelmeztetsz, ha nem) a baba pedig közben ellazul és többnyire el is alszik. Az első pár alkalommal rám szóltál, hogy ne fordítsam kifelé a könyököm, mert megfeszül a hordozó pántja és az úgy nem jó. És egyszer csak megtörtént. És azóta is megtörténik. Minden órán.

Egység vagyunk a fiammal. Ahogy tökéletesen hozzám simul és ellazul, ha úgy tetszik, elfolyik a hátamon, stabilabb a mozgásom is. A kicsi fej pontosan a lapockáim között landol, a vállakat a helyükre fordítom, a csuklyásom kisimul, a nyakam kinyújtom. Nem tudom másképp megfogalmazni, de ilyenkor szépen lehet levegőt venni…

Ez itt az önbizalom ideje, amikor elhiszem, hogy képes vagyok bármire és akárki akármit mondhat, tudom, hogy szép vagyok. Szerintem, ha láttál már hattyút közlekedni fiókával a hátán, akkor érted is, mire gondolok.

 

 

A másik pedig az óra legvége. Nem mindig ébred fel a kicsi – már persze ha egyáltalán elaludt -, ezért várok, amíg mocorogni kezd és csak akkor veszem le. Az mindegy, hogy segítséggel, vagy önállóan, a pillanat mindig ugyanúgy fénylik.

A szülésélményem pozitív erősítése ez, igen, egy kifejezetten jó szülés feldolgozása is munka, de ez egy másik történet.

A legfontosabb, hogy felejthetetlen volt magamhoz ölelni a picurka babámat. Bár nagyon fáradt és csapzott voltam, a közös test-melegünk még ott tündöklött a bőrén, és úgy örültem, mint még sohasem. Öröm, hogy hallom a hangját, büszkeség, hogy végig tudtam csinálni, megkönnyebbülés, hogy ő jól van és megnyugszik a karomban.

Amikor óra végén magamhoz ölelem és rám mosolyog, na az ez a csodapillanat. Csapzott és fáradt vagyok, a testem melegétől és az izzadságomtól ő is kissé megviselt, de egészen biztosan jól van, mert fülig ér az a – most már – kilencfogas mosolya.

 

Nem lehetek elég hálás a sorsnak, hogy kangázhatok. Arra pedig kifejezetten büszke vagyok, hogy Veled. Köszönöm.”

 

– Gálffy Anna, Várpalota