15 hetes kismamaként próbáltam ki először a PreKangát. Mivel az első trimeszterben a babavárás minden kellemetlen velejárója megtalált, addigra a sok pihenés, fekvés után, már nagyon vártam, hogy mozoghassak valamit, ami biztosan jót tesz a babának és nekem is. Rögtön megszerettem a kangát, a vidám hangulatot, jó zenéket, jó társaságot és persze a jóleső tornát. Onnantól egészen a szülésig jártam és végig fittnek, energikusnak éreztem magam, el is felejtettem a kezdeti nehézségeket. Mivel irodai ülőmunkát végzek és a 8. hónapig dolgoztam, nagyon kellett a hátamnak és a derekamnak ez a mindent átmozgató edzés.
Aztán egy szerda reggelen a kisfiam úgy döntött, hogy kicsi a hely odabent és inkább körülnéz idekint. Kicsit olyan volt, mint a filmeken, elfolyt a magzatvíz, aztán jöttek a fájások és rohantunk a kórházba. A szülőszobában aztán viszonylag gyorsan történt minden. Szépen folyamatosan éreztem, hogy minden fájással halad előre a baba. Kádban fekve volt a legkönnyebb a vajúdás, ezt mindenkinek ajánlom. Amikor kiszálltam a kádból, tudtam, hogy hamarosan találkozunk végre a kis pocaklakómmal. És így is történt, a szülésznő és a doki vezényletével, sikerült nagyon hamar világra hozni Marcellt. Sokkal gyorsabban és könnyebben ment, mint amire számítottam.
Jól jött az erőnlét és az energia amit a folyamatos edzésnek köszönhettem.
Az orvos szerint is, az enyém egy nagyon szép szülés volt, ritka az ilyen, elsőre. És valóban csodás, bensőséges élmény volt, ahogy családdá váltunk ott a szülőszobában.
Bár a terv szerint apuka csak a vajúdás idejére lett volna bent, az események sodrában ott ragadt végig. Picit elfehéredett amikor meglátta a kis lila, mázas újszülöttet, de a szülésznők gyors elsősegélyben részesítették így együtt élvezhettük az első két órát a picivel, hármasban, zavartalanul. Sokszor és boldogan gondolok vissza arra a napra azóta is. Két hónapja pedig már a kisfiammal járunk Kangára és nagyon szeretjük így külön is.
Kata és Marci
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: