Gondolkodtam azon, miért is mondtam egyből igent erre a felkérésre. S persze mondhatnám, hogy mert SOS gyerekfalu (és komolyan is gondolnám), de van ennél egy sokkal személyesebb indokom.
Mert a Kanga megváltoztatta az egyik számomra legkedvesebb ember életét. Így, bármikor nagyon szívesen mellé állok, s támogatom őket. S hát álljon itt a mi történetünk.
A gyermek attól lesz jól, ha a szülei is jól vannak.
Vegyük ezt alaptételnek, s mindenki azt gondolná, hogy egy gyermek születése minden családba ezt hozza. De aztán, ha továbbgondolja az ember, akkor minden családban lesz ennek ellenkezője, aki megküzd ezzel a csodálatos időszakkal.
Az én történetem, nem is igazán rólam szól, vagyis inkább rólunk, a barátnőmmel. Vidám, energikus, mókás párost alkotunk mi, így ketten. Mindig nagyon röhögnek a körülöttünk lévők, és persze elképedve hallgatják történeteinket. Szóval körülöttünk az élet olyan, mint egy színes virágmező. Mindig azt mondtam, hogy ha egyszer vállalkozást indítunk, utazási iroda lesz, ahova minket ki lehet bérelni, mert tuti történik velünk valami, ami életre szóló élmény lesz.
Eljött a pillanat, amikor Huncutka Hercegnő megérkezett mellénk. A terhességet is, mint egy jó barátnő próbáltam vele végigkísérni, amennyire csak lehet. Együtt röhögni és aggódni. Csapot-papot otthagytam, amikor szült, mintha az én gyerekem lett volna (mondjuk, akkor kénytelen lennék). Végig ott álltam a szülőszoba előtt, s az első pillanatokba láttam a kisbabát és őt is.
Teltek a hetek, Huncutka Királykisasszony nem az alvós gyerek, sőt, ramazuriban is elég erős. A barátnőm egy idő után kiakadt, elfáradt, néha vészesen elfogytak a humor és egyéb tartalékai is. Én heti egyszer, de inkább kéthetente egyszer tudtam feljutni. Még akkor is kevés volt ez, ha megpróbáltunk sokat beszélni telefonon (éljen a flotta). Ha nagyon azt éreztem, hogy nincs jól, kaptam magam, felmentem, ha nem is sok mindenben, de legalább csacsoghattunk egy kicsit.
Lehet így mismásolni, meg úgy, de őszintén megmondva, szarul volt. Gyakran tehetetlenül álltam a másik végén a telefonnak. Nem tudtam segíteni. Néha felmentem, főztem valamit, elmentünk kávézni, találkoztuk a városban. Úgy éreztem megteszem, amit lehet, bátorítottam, beszéltem hozzá, de nem tudtam hogyan segítsek. Az én egyébként energikus, jófej, humoros barátnőm, aki csak valami élénk szín lenne, ha szín lenne, szürke lett, s egyre mélyebb szürke. Az életösztöne azért erősebb volt és folyamatosan próbált kimozdulni ebből. Amennyire csak lehet bátorítottam, bár csodát nem vártam, csak azt, hogy legalább valami szín visszajön. Elkezdett kreatívan ötletelni a saját márkáján (nem mellesleg eszméletlen jó a Pikk Pakk), jógázni járt, meg varrt, folyamatosan csinált valamit, a nem alvás árán is, hogy ne forduljon be teljesen. Szerintem ösztönből, a „túlélés” érdekében. Először otthon, aztán mindenféle gyerekkel kapcsolatos dolgot kipróbált. Minden alkalommal kitárgyaltuk, mi hogy volt, s megpróbáltuk mulatságosra forgatni a történetet.
Arra pontosan nem emlékszem, hogy hogyan jött a Kanga, de valahogyan egy időben, két különböző helyen találtunk rá (én így emlékszem, aztán lehet, hogy ő talált rá, vagy én találtam rá, vagy valahogyan volt is tulajdonképpen). Felhívott az első alkalom után, megváltozott minden, szín volt a hangjában. Olyan gyorsan pörgött a nyelve, hogy alig bírtam követni, s hipp-hopp ott tartott, hogy bejelentkezett trénernek. Megdöbbenve álltam, de ő közben már arról beszélt, hogy hol és hogyan fognak aludni a tréning alatt. Tele lett valahogyan energiával, a szín alkalomról-alkalomra felerősödött. Néha túl is pörögte, ő bírta volna, de a gyerek nem, s megakadályozta az „idenekemavilágmegváltás” érzését. Huncutka Hercegkisasszony meg valahogy kezdett beállni napirendbe (na, senki ne gondolja azt, hogy világbajnok alvó lett, vagy soha többé nem sírt). Nyilván nem mondható az ki, hogy csak a Kanga miatt lett ilyen változás, de azt biztosan állíthatom, hogy van összefüggés. A fejlődés mellett, az, hogy „énbarátnő” kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb, kevésbé feszült lett, az hatott Huncutkára, mosolygós, vidám és természetesen huncut lett. Egészen megváltoztak mindketten.
Csak hálás lehetek a Kangának, mert jól vannak. Ha „énbarátnő” jól van, akkor Huncutka Hercegkisasszony is jól van és, ha ők jól vannak, az apukájuk is jól van, s ha ők mindannyian jól vannak, mi is jól vagyunk körülöttük. S persze nem mellesleg csinos is lett „énbarátnő”, tiszta izom és úgy plankol, mint senki más.
Kovács Nikoletta
Richter Aranyanyu 2016-os díjazott
Kommentek