Az önvédelemnek bizony vannak alapszabályai, amit ha betartunk, már sokat tettünk azért, hogy megússzuk a támadást, rablást, zaklatást.
Ha nyugodt, határozott maradsz és nem mutatod a meghátrálás jeleit, az sokszor elbizonytalanítja a kötekedőt. Legtöbbször az nyeri meg a csatát, aki uralja a helyzetet. A félelem meghátrálásra készteti az embert. Fontos, hogy higgadt tudj maradni – idegesen nem tudjuk felmérni megfelelően a helyzetet, és kivitelezni a védekező technikákat! Könnyű mondani? Ezt is lehet gyakorolni! Stresszhelyzetben állj meg, vegyél pár mély levegőt, és fókuszálj az előtted lévő helyzetre (Persze ha nem hirtelen támadásról van szó…)
Ha már konfrontálódsz, az éberségednek ki kell terjednie az ellenfeled felmérésére. Dugdos-e valamit a háta mögött / zsebében? Acélbetétes bakancsot hord-e vagy papucsot? Van-e a közelben társa?
A döntés képessége, éppúgy, mint az éberség, kifejleszthető. Erre a legjobb módszer a taktikai gyakorlás.
Minél gyorsabban cselekszel, annál nagyobb esélyed van. Az igazi harc véget ér, mielőtt a támadód észrevenné, hogy mi történt! A gyorsaság minden harc lényege. Kínai mondás: Jobb gyorsnak lenni, mint ismerni 100 technikát. Persze azért a erőt se becsüljük le:
Lepd meg gyorsasággal, és fejezd be erővel!
Legyél elszánt, ha ütsz, rúgsz, azt teljes erővel tedd. Ne hezitálj, ne félj a szemébe nyúlni. Az első ütés / rúgás után ne állj meg, és várd azt, hogy most fel tud-e állni a támadó, vagy mi van vele. Ha ütni kell, vidd be a következőt is, ha pedig alkalmad nyílik a menekülésre, menekülj!
Lepd meg a támadódat, általában nem számítanak ellenállásra. Ezzel értékes másodperceket nyersz a menekülésre, és esélyt, hogy a támadó inkább visszavonul a határozottságod láttán.
Amint teheted, lépj le – minél messzebb! Nem tudhatod, hogy nincs-e nála olyan fegyver, amit eddig nem használt.