“Mindaddig lehetetlennek tűnik, amíg meg nem valósítják.” (Nelson Mandela)
Így gondoltam én is. Inkább a kényelmi és “nőcis” dolgok miatt, mint a fizikai felkészülés miatt. Láttam a veszprémi versenyt, pedig az viszonylag könnyebb volt, mivel gyermekeim már akkor mindenképpen Spartan Kids-ek akartak lenni.
Hogy ÉN a sárban guruljak, meg abban a koszos vízben nyakig elmerüljek? Mindezt ősz végén, amikor hideg is van? Utálom a hideget. Még az edzéseken is elsőnek veszem fel a hosszú ujjút és a vastag zoknit, és utolsónak veszem le.
Felkészülési időszak nemigazán volt, persze, edzünk sokat, külön készültem a BalatonMan versenyre előtte, de hát azon nem húzódzkodunk, csimpaszkodunk, mászunk kötélen és “majom létrán”.
Egyszer csak hipp-hopp, elérkezett a verseny napja. A gyerekek nagyon izgulnak, én kicsit félek. Mire vállalkoztam? Mit vegyek fel? Hideg van…. persze. Mondtam már, hogy utálok fázni? Gyorsan a kocsiban el kéne olvasni a verseny szabályzatot.
Na de oda értünk. Fergeteges hangulat. Ismerős arcok. Már a bemelegítés hangulata magával ragadt: mindenki egy csapat. Nincs én meg ő. Csak MI vagyunk. A Spartanok.
A rajtnál még egy közös AROO, egy jó kis füstbomba – vagy könnygáz? – bármelyik lehetett, és irány a hegy. A fázás hamar elmúlt. Hegyre fel, hegyről le, közben a jó kis akadályok. Mindenféle fal, lánccal meg a nélkül. Hálók és majom létrák. Egymás után. Vizes árok és csúszós saras hegymászós rész. Futás – terepen, ahogy én szeretem. Célba lőni dárdával – Na neee… én meg a célba lövés … ezt nem éppen a “fél”szeműeknek találtál ki. Utána meg a “kötéltánc”. Na ez így együtt 60 burpee büntetés volt. (De a burpee jó barát, a KangaBurn mindenre felkészít :-))
A sár és a folyó nem is volt hideg az izgalmak hevében. A sötét csőben ugyan a fejlámpám ellenére sem láttam sokat – de ez egyéni szoc.problem, ezen is túl jutottam. Minél több akadály volt a hátam mögött, annál jobban vártam a következőt!
Ez tényleg klassz! Ez kihívás! Ez is meglesz! A “legjobb” a homokzsák cipelés 1200 m-t fel a hegyre – majd 800 m-en le a hegyről. Hát ez sem probléma – a gyerekeket is állandóan cipeljük 🙂 (A Kangatraining mindenre felkészít :-))
Ha körbe néztünk, láttuk, hogy sok nő jobban menetelt itt, mint a fiúk 🙂 pedig egyforma nehéz volt a zsák mindenkinek!
Összefoglalva tényleg szuper volt. Ez a kihívás is teljesítve.
Megyek jövőre is.